Németh Judit: Baka István 87 600 órája
Versei az évezred határán születtek, lezárván egy korszakot, ám az új ezredból nem kell messzire tekintenünk, hogy lássuk líránk e jellegzetes és kiemelkedő alakját. Tíz esztendővel halála után már tudjuk, hogy Baka István költészete jelentős helyet foglal el irodalmunkban. 2003-ban Babits Mihály, tavaly Szakály Ferenc műve előtt tisztelegtünk, az idei őszön Baka István munkásságára emlékeztünk szülővárosában. Családja, irodalomtörténészek, pályatársai, barátai és tisztelői vettek részt az őt idéző eseményeken. A Tolna megyei TIT és a megyei könyvtár Baka István alkotásaihoz kapcsolódva szervezett konferenciát, előadóestet és országos versmondóversenyt. A rendezvények méltóak voltak az életműhöz.
A Baka család jelenlétében Gacsályi József Athén romjain című ihletett verse idézte meg – Orbán György izzó előadásában, nagy számú közönség előtt – a költő művét, szellemét, s adta azt az alaphangot, amely a múló időben múlhatatlan távlatokba emeli városunk költő fiát. Gesztesi Tamás konferencia-elnök bevezetője után emlékezések, elemzések következtek, most rövid részletek.
Zalán Tibor költő: Tudjuk, jelentős személyiségről van szó. 10 év elég a legenda, a mítosz teremtéséhez és elég az ezektől való megtisztításhoz, megtisztuláshoz is. Mi teremtjük a legendákat, barátok, pálya- és kortársak, ismerősök. Szükségünk van arra, hogy el tudjuk rendezni azokat a dolgokat, amelyekhez már nem kapunk segítséget Baka Istvántól. Mi láttuk őt, éltünk vele együtt, látjuk most is. Tudjuk, költészete beépül, elfoglalja méltó helyét az irodalomban. Most már nem emlékek, hanem szakemberek szükségeltetnek, tárgyilagos elemzések, vizsgálatok, mélyfúrások. Ebben az irányban fontos lépés ez a szimpozium.
Fried István irodalomtörténész az orosz irodalmi (v)iszonyok és Baka istván kapcsolatáról beszélt: Költőként, fordítóként bensőséges viszonyt alakított ki Baka István az irodalmi és zenei romantikával. Azok a fordítások és adaptációk, amelyekkel megkísérli az autentikus nyelv létrehozását, az eredeti versek és a tárgyi világ, a szövegként elgondolt kultúra át- és újragondolására törekszenek. A létrehozás tétje olyan asszimiláló szándék, amely megkísérli egymás mellé helyezni a sajátot és az idegent. Yorickra és Pehotnijra van szüksége a lírai énnek, hogy legitimálhassa a vers jelenlétét. A "lenni vagy nem lenni" kérdés ebben az önmaga tükörképeként felvázolt kettősségben telt, a modern romantika és a romantikus modernség hívó szavára. Ne lepődjünk meg, ha Baka István költészetében időnként nagy erővel hangzik fel Liszt Ferenc zenéje.
Töttős Gábor helytörténész Szikár alak címen egy, eleddig csak kéziratban fennmaradt Baka vers megírásának előzményeiről, magáról a versről, és a 70-80-as évek helyi irodalmi-társadalmi viszonyairól szóló, erre az alkalomra készült tanulmányát ismertette, amely az Új Dunatáj Baka Istvánra emlékező legfrisebb számában, a Műközelben című mellékletben olvasható. "A Szikár alakról hosszú évekig nem esett köztünk szó, csak az utolsó találkozáskor. Belátásomra bízta, mit teszek vele, és ez annyit jelent: kész költeménynek, nem pedig az általa oly módszeresen pusztított vázlatnak tartotta. Most a József Attila-centenárium és Baka István halálának tizedik évfordulója ad méltó alkalmat első megjelentetésének és holdudvara bemutatásának."
Olasz Sándor irodalomtörténész a prózaíró Baka Istvánról: A prózaírás életművében úgy tűnik fel, mint a teljes elhallgatástól való menekülés, mégis a lirikust közelíti a teljesítmény. Kiindulhatunk a Szekszárd-mítosz felől és Mészöly műveivel való összehasonlításból is, hiszen szekszárdi, Dél-dunántúli helyszínei imaginárius helytörténetként jelennek meg. Ezek a terek mindkét életműben a beavatás helyszínei. A hősök mindig megérkeznek valahová, s mintegy véletlenül, beavatás részesei lesznek. Olyan eseményekbe csöppennek, amelyekben valami megvilágosul, valamire fény derül, miközben semmi nem lesz, mert nem lehet, tisztább. Az egyén individualitása hamis képzet, valójában széthullásról van szó. Baka Istvánnál a mitologikus gondolkodás nem a harmóniát sugározza, hanem a létezés reménytelen örök körforgását, az egzisztenciális vándorlást.
Árpás Károly irodalomtörténész a költő Kövek című első versciklusáról szólt: hogy ezek a versek megvannak, nagyban köszönhető Hanák Ottó tanárnak, a költő barátjának és az időközben elhunyt Solymár Imre közgazdász-helytörténésznek, aki a bonyhádi Közgazdászban Érkező álnéven közölt is Bakától műveket.. A majdnem tökéletes hexameterekben írt versekben József Attila hatás, mint másoknál is, érezhető. Korszakot záró mű, a középiskolás időt, a gyermekkort lezáró, mert utána jelentős változás következik. Egy ideig még, a 67-es karácsonyig avantgarde szabadverseket ír, de ugyanakkor megjelennek már a kötött formák, a Magdolna-zápor előzményei. Remélhető, hogy a középiskolás versekkel egy eljövendő kutatógárda jobban megismerkedhet, mert ezek a sorok annak a Szekszárdnak az arculatát mutatják, amely eltűnik az időben. Babits is, Mészöly is más-más Szekszárdot ír le. Nem tudom, hogy az emlékeknek van-e kontinuuitása. Lehetséges, hogy igen. Azonban majdnem biztos, hogy az utódok ezt csak a leképezett, visszatükrözött jó alkotásokban ismerhetik meg, mert az idő mindenki számára véges.
A konferencia záróakkordjaként Lovas Csilla muzeotörténész mutatta be az Irodalom Háza Baka István gyűjteményét, majd Kis Pál István Pisze angyal című költeménye hangzott el, végül a Kis Pál István – Gacsályi József alkotópáros 1995-ben készített, Egy csepp méz című Baka István portréfilm megtekintésével vett nehéz búcsút előadó és hallgató. A befogadók.
Délután a Deutsche Bühnében Balogh József és Orbán György előadóművészek Darvasi László A berlini fekete füzet című alkotásából készült pódiumjátékukkal tették fájdalmasan megrázóvá a 2005. évi konferenciás, színházas emléknapot, hogy aztán másnap, koronájaként a versszeretet-reménynek, országos versenyen mutathassák meg a fiatalok, hogy a "lapozz föl engem és leszek" halkuló kérésére ma már zengő igen! a válasz.
Németh Judit