Mihail Kuzmin
Miért rózsáll a hold az égre szállva
Epilógus
Ó, elhagyatva lenni – milyen éden!
Maszkabál
Elszáll e csüggeteg-ködös nap
Ó, régmúlt napok siratói
Planétádon nap hág a magosba
Mint altatódal
Ha azt mondják nékem
Ha ókori hadvezér lehetnék
Faggattam a világ bölcseit
Hogy szeretem én, örök istenek
Édes meghalni
Viszontláttam a várost, hol születtem
Jaj, elhagyom most...
Ó, szív, ne sírj szünetlenül
Gyúrtam gyakorlott...
Csordultig a tiéd
Ostoba szív, csak verne, csak verne
Éjszakai beszélgetések
Kuzmin, Mihail Alekszejevics