Megőszült ég fejem felett
Megőszült ég fejem felett
s faágak, már csontváz-kopáran.
A földre pergett levelek
sárgája villog még a sárban.
A mennyben már a fagy hörög,
a földnek hervadása néma...
Ifjúságom sok kósza séta
s magányos álmok, örömök.