Hullj le, védd meg, színevesztett függönyöm,
Hervadt gerániumaimat!
Múlj, cigányos élet, elhazudt öröm,
Zárd le, oltsd ki szemsugaradat!
Sztyeppi árvalányhajjal te, életem,
Csinosítottad hitvány zugom?
Vagy te, éltem, álmom mélyes-mélyiben
Zöld boroddal mérgeztél vajon?
Mint cigánylány, hímezett kendőivel,
Úgy terültél énelőttem el,
Jaj, hajadnak kékes-éjlő fürtjivel,
Jaj, viharzó vágy tüzeivel!
Ájulásomban mit is zokogtam én,
Mily nem evilági szavakat?
Nem tudhattam, mint ki nincs eszméletén,
Mint kit elfogott a kábulat...
Felperzselték fűvel ékes sztyeppemet,
Nincs se út, se csillag, sem parázs...
S bárkit csókolgattam – nézd el vétkemet,
Választottad lettem, – megbocsáss...
1908. december 30.
________________________
Alekszandr Blok verse,
fordította Baka István.
Az Orosz szimbolista költők Baka István fordításában című kötetből