Акафист Екатерине Николаевне Карамзиной
Midőn az úszó partot ér,
Égi kegy óvta viharokban,
Járul szent úrnője elé,
Áldozatával hódolóan.
Így szentelem most meghatottan
Egyszerü koszorúmat én,
Neked, planéta a magosban,
A mennybolt néma éterén,
Neked, ki oly lágyan ragyogva
Fordulsz a jámbor szem felé.