Ha eltemetted mind, aki kedvesed,
ha bús magányod téged is eltemet,
miként a napsugár tavasszal,
gyermeki múltad igéz, vigasztal.
És szíved újra édesen ébredez,
lurkó, a rétre futsz, hol a méh neszez.
Fűszálakon ezer szivárvány –
futsz, aranyarcu, szinekbe zárván.
Jan Rainis: Száll és ég s kihuny a csillag című kötetéből
Fordította: Baka István