Вдруг из-за туч озолотило...
Felhők mögül bearanyozta
hideg teámat, arcomat...
Időzz még egy kicsit, ne bukj a
sötét vadonba, téli nap!
Csillogva bíbor esti fényben
fusson a szorgos toll tova!
E sercegésből kél a létem
mindent kimondó sóhaja.
Reszketve, fürge fodrozással
a toll kettéhasadt hegyén,
indul, szalad – s a lap havában
ott tükröződöm... nem, nem én:
csak ama csúcsok diagramja,
sok pillanatnyi sziklaél,
ahol, feljutva s elzuhanva,
a lelkem szenvedése él.
1923
____________________
Vlagyiszlav Hodaszevics: Mint sivatagban a délibábot
című kötetéből. Baka István fordítása.