Трудолюбивою пчелой...
Mint szorgos méhe, éneked
zendítve líra húrjaként, te
függeszkedsz, gondolat, a lélek –
az örökös rózsa felett.
Féltékeny kelyhét izgatott
és szentségtörő remegéssel
érinted – titokzatos létbe
hatolsz be, míg szívogatod.
Zuhansz most, fejjel lefele,
illatozó mélység szivébe –
és újra felröppensz az égbe,
de már virágporral tele.
Fura lakodba elsuhansz
félrészegen, elnehezedve,
ki gyűjtöttél az embereknek
mézet s az Istennek viaszt.
1923
________________________
Vlagyiszlav Hodaszevics: Mint sivatagban a délibábot
című kötetéből. Baka István fordítása.