UTÓSZÓ

       
       Baka István Műveinek első kötete a költő verseinek eddigi legteljesebb gyűjteményét tartalmazza. A versek gerincét a Jelenkor Kiadónál megjelent Tájkép fohásszal című kötet alkotja, mely bár posztumusz műként látott napvilágot, tartalmát még Baka állította össze. A Tájkép fohásszal 1996-os kiadása, melyet az Unikornis Kiadó híven követett 1998-as, Kormos István és Baka István verseinek közös kiadásában (A magyar költészet kincsestára, 66. kötet), két olyan verset tartalmaz, melyek nem szerepelnek a költő által kinyomtatott tartalomjegyzékben. Azzal, hogy a Rapszódia és a Sellő-szonett kikerül az Új versek ciklusból, meg kívánunk felelni a Tájkép fohásszal szerzői elképzelésének. Baka a nyomtatott tartalomjegyzékre utólag kézzel írta rá utolsó versének címét (Üzenet Új-Huligániából), melyet még fel kívánt venni gyűjteményes kötetébe. A Sellő-szonett korábban íródott, mint más, a kötetbe bekerült vers, a Rapszódia pedig a költő halála után került elő. Mindkettő a neki megillető, méltó helyet kapja a kötet függelékében, mely a Tájkép fohásszal eredeti kompaktságát és zártságát hivatott ellensúlyozni az oda fel nem vett, de Baka életében megjelent, valamint a hagyatékból előkerült versek, változatok és vázlatok közlésével.

       A Versek függeléke tematikus szöveggenetikai, valamint formai nézőpontok szerint oszlik részekre. Minden esetben igyekeztünk egyfajta időrendi szemléletet is érvényesíteni a versek keletkezését és esetleges publikálását illetően. A tartalomjegyzék címlistáján szereplő első zárójeles évszám a keletkezési évre vonatkozik. (amennyiben az megállapítható), a második zárójeles egység tartalmazza az első, illetve kötetbeli publikáció dátumát. Amennyiben az első zárójeles évszám után nincs további jelzés a megjelenés dátumát, valamint helyét illetően, minden esetben a hagyatékban található kéziratok alapján történik a közlés. A függelék nem tartalmazza a zsengéket, fiatalkori költeményeket. Mind a Baka életében megjelent, mind a kéziratból történő közlések időrendi „kezdetét” a Magdolna-zápor verseinek keletkezési idejétől számítjuk.

       A függelék első része azokat a verseket tartalmazza, melyek Baka egyes köteteiben megjelentek, de gyűjteményes köteteibe (Égtájak célkeresztjén ill. Tájkép fohásszal) nem kerültek be (így a Magdolna-záporból később kimaradt Hajnaltól reggelig, Szép fácska, dunna volt..., A lombon átszűrt, Már egyre több eget, Az udvar fája, Che, Temesvár után. Az erdőn; a Tűzbevetett evangéliumból kimaradt Tó-szoknya; a Döblingből kimaradt To be or not to be). Azok a versek is itt olvashatók, melyek csupán folyóiratokban, napilapokban léteznek (Régi este, Ha volna, Nocturne, Évszakok, Köd, A hazatérő Thészeusz, Mozart-mambó). A függelék e részében kap helyet Baka kötetbe fel nem vett, de folyóiratban megjelent verse, a Sellő-szonett. A függelék második és harmadik része a költő tréfás, illetve alkalmi verseit közli, bizonyítván, hogy minden komoly költészetet, még ha nem is gyakran, játékra csábít a rím, a metrum, s e játék során – a formát és a költői eszköztárat illetően – mesteri munkák születnek. Ilyen egyszeri művek az Egy (kis) éjjeli zenetörténet, A hat tyúk, a Délmagyarországot és a Virág cukrászdát megéneklő Reklámversek, a Lyukasóra felkérésére írott Szonett-játék vagy a Népszabadság hírjátékára szerzett Ebergassing. A Vidám üzeneteket, melyek a Kincskereső szerkesztőségében íródtak a nyolcvanas években, Baka István vidám üzenetei címmel Regős Helga publikálta a Tiszatáj 1996-os Baka-emlékszámában. A függelék negyedik részében variációk, töredékek és vázlatok olvashatók. Részben a költő életében megjelent folyóiratpublikációk azon darabjai tartoznak ide, amelyek újraközlés során alapvető átváltozáson mentek keresztül, részben azok a késznek aligha nevezhető versek, amelyek a hagyatékból kézirat formájában kerültek elő. A már publikált, a későbbi továbbírás következtében azonban már előszöveggé vált, illetve a kevés számban megmaradt kéziratos variációk betekintést engednek néhány vers alakulástörténetébe. A Bánat kéziratának két részéből csupán az első, A lombon átszűrt... jelent meg önállóan. A Szakadj, Magdolna-zápornak két, egymástól lényegesen eltérő változata van Zuhogj, Magdolna-zápor címmel. Az Oly bizonytalanná kötetváltozata két versszakból áll, a hagyatékban talált kézirat négyszakaszos. Az ugyancsak kéziratból most publikálásra kerülő Esik később Ősz majd Október címen nyerte el végső formáját. A Téli dal metaforái és a Nocturne a Kép-epigrammákba kerültek, míg a Téli reggel már csak egyetlen szakaszból áll. A hat tyúk 1970-es változata kéziratból került elő. Itt jegyezzük meg, hogy számos verse címét Baka az egymást követő publikálások során megváltoztatta. A Régi este Szép este címen íródott, a Ha minden széthull kéziratos címe Balti Pályaudvar (Baltyijszkij Vokzal), a Változatok egy orosz témára Álomban... Liszt Ferenc: En rẻve. Nocturne címen, illetve alcímen maradt fenn a kéziratok között. A ...nak című vers Ajánlásként került gyűjteményes kötetbe, a Körvadászat először a Régi vadászat, a Végvári dal a Balassi-ének címet kapta. Az Apokalipszis szakácskönyvéből második része Karácsonyi ének címmel önállóan is megjelent. A puszta kötetkompozíciós, vagy más okokból megváltoztatott címek esetében nem közöljük újra a verseket. A változatok között nem közlünk továbbá olyan verseket sem, melyek a későbbiekben változtatás nélkül nagyobb versegységek részei lettek. Ilyen a Vörösmarty című, 1972-es vers, mely Vörösmarty. 1850 címmel került két részből álló versként publikálásra, vagy a Háborús téli éjszaka külön részekként – és címek alatt – is megjelent betétversei, a Dal, vagy a Passió. A Mint vámpír... kezdetű vázlatot három változatban Árpás Károly publikálta Varga Magdolnával közösen írt könyvükben (Kettős tükörben. Cikkek, tanulmányok, verselemzések Baka István életművéről, Szekszárd, 1998). Az Anyakönyvi kivonat, mely Átutazóként lett ismert, valamint a Pügmalion változata, a Délután. Nyár, a Phaeton bukása és az [Oly messzi-messzi minden...] kezdetű vázlatok kéziratban maradtak fenn. A vázlatok, szemben a függelék utolsó részének verseivel, verskezdemények. A függelék utolsó részének három versét, a Bábjáték, az itt új helyére kerülő Rapszódia, és a Sztyepan Pehotnij feltámadása címűt kéziratból közöljük. A Rapszódia, ahogy az Anyakönyvi kivonat is, Erdélyi Ágnes jóvoltából jelent meg a Forrás 1996-os, illetve az Új-Dunatáj 1998-as Baka Istvánról készített emlékszámában.

       Ezúton szeretném köszönetemet kifejezni Baka Tündének, hogy rendelkezésünkre bocsátotta Baka István kéziratait, s hogy segítségünkre volt a kötet anyagának összeállításában. Külön köszönet illeti Ilia Mihályt nélkülözhetetlen szakmai segítségéért és támogatásáért.

                                                                                                                                     Bombitz Attila

A Baka István művei. Versek című kötetből