Ősz van az űrben

Hullnak a barna-piros levelek,
      leválva a nyár faláról,
            mint elhagyott, öreg kazánról
            festék- és rozsdarétegek.

Hullnak a barna-piros levelek;
            a fára varju száll, s hogy összetörje,
            csőréből koponyákat ejt a kőre,
            s fal édes agyvelőt: dióbelet.

Hullnak a barna-piros levelek,
            ágak közt átszitál a kék üresség:
száraz avarra üvegcserepekként
            Isten halott tekintete pereg.

Hullnak a barna-piros levelek,
      hull a világ, és hullunk véle mi,
            nedvét kiszívó levéltetvei;
ősz van az űrben, a vég közeleg.

(1989)