Étteremben

В ресторане

Sohasem feledem (igazán volt vagy mégsem
Az az este?): az alkony tüzén
Fellobogtak a lángok a sápatag égen,
S lenn kigyulladt az utcai fény.

A teremben az ablak elébe leültem,
Hegedűk szerelemdala szállt.
És egy éjszinü rózsát a serlegbe tűztem,
Rálocsolva ayim aranyát.

Odaküldtem neked zavarodva-eszetlen,
De megláttam a gőgödet is.
Lovagodhoz fordulva kimérve-kegyetlen,
Csak ezt mondtad: „Szerelmes ez is.”

S belevágtak – akár felelet – a zenészek,
Eszelősen a húr rezegett...
Lebecsülte szerelmemet ifjui lényed,
De picit remegett a kezed...

El is tűntél, akár rebbenve madárhad,
S mint az álom, olyan sebesen...
S lecsukódik a pilla, a parfümöd árad,
Már elsuhogott a selyem.

De te visszatekintve a tükrökből énrám,
Kiabáltad: „Akarsz? Ne latold!...”
S a terem közepén táncolt a cigánylány,
S visitó szerelemdala szólt.

1910. április 19.

________________________

Alekszandr Blok verse,
fordította Baka István.

Az Orosz szimbolista költők Baka István fordításában című kötetből