Fénylő glória

Светлый нимб
     (szonett)
           
Az alkonyat pernyéje gyertyaszálak
Kialvó lángját fojtogatta még,
De a kanyargó füstök égre szálltak,
Színek fakultak, sápadozva rég.

S oly sóvár-esztelenné lett az álmom
Imák és könnyek fojtó tengerén,
Hogy fénylő glória ragyog hajában
S fekete fátyla áttetsző ködén.

És válaszul fülönfüggőinek
Hűs ametisztjén rezdültek tüzek,
A tömjén kéken illatozó álma

Szétfoszlott ekkor, árnya sem maradt...
Ezért imádom úgy a fátylakat,
S oly kedves égi glóriák sugára?
_______________________

Innokentyij Annyenszkij verse,
fordította Baka István.

Az Orosz szimbolista költők Baka István fordításában című kötetből