Gennadij Ajgi versei

   
S: Elszenderedve: Az erdő

s körülkerítve –

kezemmel
ajkaimmal!... –

ó titkos
(ködbe bútt)

ezer torokkal
könnyeden

lélegző-ékszer:

szívélyességben – mely mintha szabadság volna!... –

bánatból vagy
töméntelenből –

(a távol
ködébe búva)

vagy ama gyöngy mely fogalom csupán –

maga a bánat

(1967)

Álom-megvilágosodás
                                  N.Cs.-nek

            de hányszor!...
            mindig fehéren
            (akár a lélek)
            meggyötörsz
            (de milyen álom-
            tisztaság!)
– és visszatérhet-e az ifjúságom?
kínzás-megnembocsátás
(akár egy szent feje körül)
micsoda ragyogása:
(s minden – nem levegő
csupán – de fény is)
megkettőződsz a szerelemben: lángokként fehérlesz!
(s leszel te mindig:
mintha lebegnél! –
égő-állhatatos az elhagyásban)

(1980)

Bekapcsolódnak a fenyők is

s úgy megnyújtják amplitudóját a lélek-korálnak
(FENYŐK FENYŐK FÉLREVERT HARANGOK) –

hogy szinte elviselhetetlen!...
(1976)

A szélbe
                       „Volt és megmaradt..."
                              Jan Szatunovszkij

                              1.

ím tárgyai és meleg árad a tárgyaiból
de a lépteiből is
és ház-melegétől lesz melegebb a világ
és tőle magától
szebb otthonosabb ez a föld ha a fű meg a fák
az övéi ha eggyé válva ragyognak
(s hogy villant örömöm: hisz a tárgyai közti fuvallat
akárha csak otthon olyan volt)

                              2.

mint lisztben ülök hiszen oly csudajó
s bár furcsa lakályos e fagy
e világban is óv melegít köpenyem
könnyíti a várakozást
ez az én örömöm a kemence zuga
s a mezőn a burán
nem is ismerek én mást (ó szent
népem akárha anyám)

                              3.

ím itt az idő (nem is ismerek én mást)
s a burán mint lélek a fák közt
csak lépteinek melege ahol ő nincs
s bármely arc csak akárha a szél hogy rejtse előlem
s kínok fénye örökre köröttem
azt a hazát alkotja világgá
(s mindegyre – akár neszezés! és ott leled őt hol
már en-lelke se hajtja igába)

(1978)

(Szeged, 1992. április)