Hasonmás

Двойник

Egyszer, vak október ködében,
Ballagtam, dúdolgatva én.
(Ó, fizetetlen csókok éje
Nem pénzen vett leány ölén!)
S ím – még sűrűbb ködökbe érve,
Rég elfeledt dal szállt felém.

S feltámadt ifjuságom álma,
S te, mintha élnél, mintha még...
S elragadott az álmok álma,
Eltűnt a szél, vihar, sötét...
(Így ébred a kamaszkor álma.
De, mondd, ó, visszatérsz-e még?)

Váratlan – éjszaka ködéből
Elémbe imbolyogva lép
Egy vénülő ifjú (de rémlő:
Nem volt-e álombéli kép?),
Kilép az éjszaka ködéből,
És egyenest elémbe lép.

S így suttog: „Unok lődörögni,
Szippantani ködök dohát,
Más-más tükrökben tükröződni,
S csókolni mások asszonyát...”
S furcsának tetszett nékem õ is,
Összeakadtunk újra hát...

Majd – pimaszul elvigyorodva –
Mellőlem eltűnt hirtelen...
Oly ismerős-bús ez az orca,
Valahol láttam már, igen...
Talán a tükörüvegen
Magammal találkoztam volna?

1909. október

________________________

Alekszandr Blok verse,
fordította Baka István.

Az Orosz szimbolista költők Baka István fordításában című kötetből