Hervay Gizella versei

   
lódenkabát Keleteurópa szegén

sorba mindnyájan belebújunk
a közös esőben
hull a szemét a szánkból
hajunkból a rozsdás szegek
arcunkról a vakolat
fejünk felett összecserélhető
lódenkabát az égen
összecserélhető sorsok térképei
összecserélhető halálok
összecserélhető hitek rézgombjai
összecserélhető népek belei
összecserélhető szerelmek rúzsfoltjai
összecserélhető kampók kiakasztott
lódenkabátok a szélben...

   gyalogzsoltár

              I.
árva az Isten árva
leszakadt kilinccsel
jön-megy a peronokon
vonatjegye sincsen

hogyha moziba menne
asszonya az árva
jön-megy az égen nincsen
kapupénze és zárva

az égi istállóajtó
lakatlan a jászol
ráfagytál Uram s mondod
mondod hogy nem fázol

Te vagy az élő én a holt
               Utolsó levél Szilágyi Domokosnak

távirányított szívveréssel
megtérek hozzád visszahalok
csontodba – jöjjön az éjjel
sorsod akartam folytatni – látod
idehaza is úgy mint otthon
árvák vagyunk Ady szemében
Ady árvái – nincs már otthon
Ady árvái megtérünk mind
lábnyomodban holtunkban élők
versben bujdosók valahányan
meghalni haza h a z a t é r ő k