THE TIMES STEPHEN SPENDER PRIZE
Eastbourne, 2007, The Stephen Spender Memorial Trust. 18 old. Baka István verse:
- Aeneas és Dido. [Vers.] 15. p.
- Aeneas and Dido. [Vers.] 15. p
- Peter Zollman's commentary 15. p.
AENEAS ÉS DIDO
„Így hát a nagy ember
elhagyta Karthágót...”
(Joszif Brodszkij: Dido és Aeneas)
1
Dido, királynőm, nem látlak soha.
A hullámok meanderei kéken
futnak, s mint Ariadné fonala,
vezetnek új hazába, hol a népem
tán Minotaurusszá változik bús
nászunk után – miatt? –, hisz labirintus
bejáratául tárult szép öled,
s mi összebogozott, a gyűlölet
fonalaként fog visszagombolyodni
néped kezébe népemnek kezéből.
Találkozom hát véled újra – végül
együtt fogunk mi árnyakként bolyongni;
s a vér-iszamós csatatereken
is vágytól síkos öled keresem.
2
Fanyar a búcsú? Fanyarabb a bor
s a borszín tenger, melybe rózsaujját
a hajnal mártja. Vérünk bárha forr,
jó tudni: fenn, Olimpuszon mi újság;
különben fuccs a bornak és a kéjnek,
és Gorgó-főt növesztenek az éjek,
ránk ég a virradat, mint Nessus-ing.
Irigyebbek a mi isteneink,
Dido, de késő lenne már cserélni.
Megnyugtató mégiscsak, hogy az égből
megüzenik gyakorta, hogy mitévő
legyek, – nem kell a döntéstől se félni.
Máglyára lépsz, ha elhagylak? Na és?!
Nem én akartam – égi rendelés.
3
Mellettem alszik már Lavinia;
keményebb húsú, ifjabb, mint te voltál;
de az a tűz, amely a húsból oltárt
varázsol, benne nem lángolt soha.
Mindegy – csak szüljön, kéj nélkül foganva
teljen meg évről évre, mint a kamra!
Hideg szeműek s idegen, latin
beszédüek lesznek a fiaim.
Új – még kicsiny – hazámat isten óvja!
Miért fáj jobban Karthágó, mint Trója?
S bár oldalamról annyian kidőltek,
miért csak azt az egyet – hervatag
szépasszonyt: téged hívlak napra nap?
Dido, királynőm, gyűlölöm e földet.
(1988)
AENEAS AND DIDO
„So the great man
left Carthage...”
(Joseph Brodsky: Dido and Aeneas)
1
I never see you now, Dido, my queen.
The blue meanders of the wavy seas
will roll like thread from Ariadne's skein
and lead me to a land where refugees
may change into a Minotaur, following
our melancholy union (or owing
to it?) Your parting thighs opened the doors
toward that lustful labyrinth of yours.
Our bond, a thread of hate, will unravel,
and coil from our hands to your people's hands.
So we shall meet again and as we travel,
roaming shadows, across war-tainted lands,
on every site where blood and wetness lies
I'll seek your hot, desire-wetted thighs.
2
A harsh farewell? The wine is harsher still,
and the wine-hued sea where rosy dawn dips
her fingers. Never mind our love and thrill,
I need fresh Olympian news and tips
or else all wine and lust will fall to dirt,
sunrise will roast us like a Nessus shirt
and night will threaten with a Gorgon-head.
Our gods are envious, don't be misled
my Dido. First, it's too late for a change,
second, it's comfort that Heaven sends word
telling me what I have to do, and third,
when facing judgment you should never cringe.
You choose the stake if I move off? So what?
It's not my wish. The gods have hatched the plot.
3
Our bed. Lavinia slumbers. Not a stir.
She's younger, firmer-fleshed than you could claim,
yes, but flames that turn the human frame
into an altar, have never burnt in her.
Conceiving and bearing without any joy,
she fills up like a larder every year.
My sons will be cold eyed, puzzling to hear,
all Latin speakers and strangers to Troy.
God save my new, still unimportant place.
Why do I miss my Troy much less than Carthage?
Although I've lost most of my valiant band,
why you alone enjoy the moot advantage
of me still yearning after your fading grace?
Dido, my gracious queen, I hate this land.
Translated from the Hungarian by Peter Zollman
[Translation: December 2006]
Peter Zollman's commentary
István Baka was 47 years old when he died after a long, devastating illness in 1995. I feel very close to him and to his poems.
In this translation I tried to recreate the mix of Baka's somewhat heightened diction and his use of colloquial expressions like ‘thrill’, ‘Olympian news and tips’, ‘so what?’, ‘the gods have hatched the plot’.
There is a wonderful, deep-toned two-letter word, ‘öl’, in Hungarian. It means ‘lap’ but it is closer to the crotch and further away from the knees. It also describes the vagina in its full erotic sense without even the slightest vulgar or scientific resonance. In this poem I translated it twice as ‘thighs’ (in the context of the surrounding words). Elsewhere I used different expressions.
Baka, like many Hungarian poets, remained committed to formal poetry through most of his life and I believe that presenting this sonnet of uncompromisingly strict form and exuberant imagery the translator's duty is to pass on this rich contrast to the English reader.
Peter Zollman