Utószó
BAKA ISTVÁN MŰFORDÍTÁSAI harmadik kötetének anyagát a nyersfordítások alapján készített fordítások képezik. Míg az első két kötet a műfordítói örökség jelentős részét kitevő, az orosz költészetből készített fordításokat tartalmazta, ez a kötet, terjedelmét tekintve jóval szerényebb. A svéd klasszikus költő, Bellmann művein kívül elsősorban Kelet-Közép Európa, a Balkán, illetve a Balti államok kortárs költőinek versei találhatók meg benne. A kötetet ugyanakkor kiegészíti Baka két orosz drámafordítása is, Alekszandr Vvegyenszkij: Ivanovék karácsonya, illetve Venyegyikt Jerofejev: Walpurgis éj, avagy a Kormányzó léptei című művei, melyeket nagy sikerrel játszott a Katona József Színház, Gothár Péter rendezésében. Baka aránylag sokat fordított, valljuk be gyakran pénzkeresés céljából is, különböző folyóiratokba (főként a Szovjet Irodalomba), illetve különböző antológiákba. Az antológiákba, illetve gyűjteményes kötetekbe készült fordítások mindegyike szerepel a kötetben, viszont a folyóiratközlésekből csak azok, amelyek valóban színvonalas versek, vagy fontos, Magyarországon is ismert költők (pl. Tadeusz Nowak vagy Kajetan Kovič) alkotásai. Természetesen a nyersfordítások minősége, s a hozzájuk kapcsolódó filológiai apparátus elkészítése is meghatározta Baka István műfordításainak sikerességét. Ebben az összefüggésben ki kell emelni a Bellman-fordításokat és Csatlós János munkáját, aki Svédországban élt, és sajnos, ma már ő sincs közöttünk, és remekül ismerte mind a svéd, mind a magyar irodalmat. A nyersfordítások mellett terjedelmes jegyzetanyagot is bocsátott Baka rendelkezésére, és ellenőrizte a fordítói munka folyamatának szinte minden fázisát. Hasonlóképp fontos volt Bojtár Endre filológiai előkészítő munkája is a Tomas Venclova-fordítások esetében.
Az antológiákban megjelent versfordítások közül kiemelkednek a Rainis-fordítások, illetve a kortárs szlovák költők fordításai. Jānis Rainis, a szimbolizmushoz közel álló, lett nemzeti klasszikus munkásságát Baka Istvánnak köszönhetően ismerhette meg a magyar olvasó. Az Európa Könyvkiadónál mintegy harminc évvel ezelőtt megjelent cseh és szlovák költészet antológiájából mindenképp felkeltheti az érdeklődést a Baka által fordított szlovák anyag. Az 1960-as években működő nagyszombati iskola költői, akik az úgynevezett „konkretizmus” irányzatának képviselői voltak, lényegében megújították a szlovák költészetet. Ez Baka István fordításaiból is jól érzékelhető.
A műfordítások harmadik kötetében olyan jelentős költőkkel és irodalmakkal ismerkedhet meg a magyar olvasó, akik és amelyek eddig, különböző történelmi-kulturális okokból kívül eshettek látókörén, és szervesen – sajnos – mindmáig nem tartoznak bele a magyar kulturális tudatba.
Szőke Katalin