Ivanovék karácsonya

   
Gothár Péter már jó ideje a szláv, azon belül különösképp az orosz művek specialistája ...

Ezúttal újabb különlegességgel rukkol elő: Alekszandr Ivanovics Vvegyenszkijt ugyanis Oroszországban is csak a közelmúltban fedezték fel, pedig a 20-as, 30-as évek abszurd szerzője volt.
Írásai nagyrészt kéziratban maradtak fenn, s 1980-ban az Egyesült Államokban jelent meg először gyűjteményes kötete. Ebben szerepelt - szabadversek, dramatikus jelenetek mellett - az 1931-ben írt Ivanovék karácsonya is. A darab főszereplője az idő: ez jelenti a rabságot az ember számára, mivel a világ megismerésére hivatott eszközei, a nyelv és a logika alkalmatlanok arra, hogy az időt is megismerje. A tárgyak és az állatok azonban mintha szabadok lennének az időtől. Mint írja: "arra gondoltam, miért van az, hogy csak az emberi szó van alávetve az órának, a percnek és az évnek, ám a ház, az erdő és az ég mintha az idő mongoljai lennének, hirtelen szabadságot kaptak". A nyelvi abszurditással fejezi ki tehát a rabságot, a szabadsághiány nyomasztó érzését. A szó szoros értelmében vett cselekmény Krisztus születésétől a Puzirjov (Ivanov) család tagjainak nyílt színen bekövetkező haláláig tart. Gyilkossággal indul a játék, mely egyfelől groteszk rítus, melyben szexualitás és halál szorosan összekapcsolódik, másfelől azonban Dosztojevszkij Bűn és bűnhődésének parafrázisa.
Mint az utóbbi években általában, most is Gothár maga tervezte a díszletet, munkatársai is a jól bevált csapat tagjai: Morcsányi Géza a dramaturg és Kovács Andrea a jelmeztervező. A főszerepeket Fekete Ernő, Szirtes Ági, Elek Ferenc és Lengyel Ferenc játssza.