(K.E.)
Baka István
SZEKSZÁRDI MISE
Napjaink irodalmában korántsem szokatlan jelenség, hogy íróink, költőink a teljességre törekedve – vagy csupán kíváncsiságból – több műfajban is kipróbálják tehetségüket. Ezek a „kirándulások” gyakran igen értékes, tartalmilag és formailag egyaránt újszerű műveket eredményeznek.
Ilyen sajátos szerkezetű és hangulatú kötet Baka István, a fiatal költő első novelláskötete is, aki így vall pályájának alakulásáról: „Továbbra is a versben vagyok inkább otthon, de ezt a novellákat és színjátékot tartalmazó könyvet sem tekintem kitérőnek.” Ezzel annál is inkább egyetérthetünk, mivel ezek az írások tengernyi szállal kapcsolódnak a lírához, s bizonyos szempontból folytatásai Baka István eddig napvilágot látott két verseskötetének is.
A novelláskötet négy darabja önállóan is megállja a helyét, s ugyanakkor szerves egységet is alkot. Összetartozásukat elsősorban az író által végiggondolt kérdések egy tőről fakadása biztosítja. Ilyen vissza-visszatérő probléma a jó és a rossz, a bűn és az erény, a krisztusi szeretet és a sátáni gonoszság, a kiválasztottság és a kisszerűség – végső soron pedig az értelmes élet gondolata.
A könyv varázsa és sajátos hangulata azonban mindenekelőtt formai sokszínűségéből fakad. Baka István egyaránt otthonosan mozog a finom, helyenként már-már gyilkos szatíra, a tárgyszerű ábrázolás, vagy éppen a leheletnyi, áttetsző líraiság világában. Magától értetődő természetességgel mossa össze az álom és a valóság képeit, számára semmi sem lehetetlen: érezhető fanyarsággal ülteti ár napjainkba a csodaszarvas mondáját, a koldusruhába öltözött Jóisten egy-egy lélekért izgalmas sakkpartit vív a céllövöldés Sátánnal, Séner János, nyugalmazott pénztárnok pedig élete utolsó pillanatában Liszt Ferenc szellemével találkozik.
E novella-ötletek más művekben is fellelhetők, így például Bulgakov A Mester és Margaritá-jában, Puskin Mozart és Salieri-jében, vagy Weöres Sándor Holdbéli csónakos-ában. Baka István könyve azonban azt bizonyítja, hogy írója az ezekben felvett kérdésekről egyéni hangjával, egyéni látásmódjával még mindig tud újat mondani az olvasóknak. (Szépirodalmi)
(Könyvvilág, 1984. szeptember. 29. p.)
(K.E.)
SZEKSZÁRDI MISE
Napjaink irodalmában korántsem szokatlan jelenség, hogy íróink, költőink a teljességre törekedve – vagy csupán kíváncsiságból – több műfajban is kipróbálják tehetségüket. Ezek a „kirándulások” gyakran igen értékes, tartalmilag és formailag egyaránt újszerű műveket eredményeznek.
Ilyen sajátos szerkezetű és hangulatú kötet Baka István, a fiatal költő első novelláskötete is, aki így vall pályájának alakulásáról: „Továbbra is a versben vagyok inkább otthon, de ezt a novellákat és színjátékot tartalmazó könyvet sem tekintem kitérőnek.” Ezzel annál is inkább egyetérthetünk, mivel ezek az írások tengernyi szállal kapcsolódnak a lírához, s bizonyos szempontból folytatásai Baka István eddig napvilágot látott két verseskötetének is.
A novelláskötet négy darabja önállóan is megállja a helyét, s ugyanakkor szerves egységet is alkot. Összetartozásukat elsősorban az író által végiggondolt kérdések egy tőről fakadása biztosítja. Ilyen vissza-visszatérő probléma a jó és a rossz, a bűn és az erény, a krisztusi szeretet és a sátáni gonoszság, a kiválasztottság és a kisszerűség – végső soron pedig az értelmes élet gondolata.
A könyv varázsa és sajátos hangulata azonban mindenekelőtt formai sokszínűségéből fakad. Baka István egyaránt otthonosan mozog a finom, helyenként már-már gyilkos szatíra, a tárgyszerű ábrázolás, vagy éppen a leheletnyi, áttetsző líraiság világában. Magától értetődő természetességgel mossa össze az álom és a valóság képeit, számára semmi sem lehetetlen: érezhető fanyarsággal ülteti ár napjainkba a csodaszarvas mondáját, a koldusruhába öltözött Jóisten egy-egy lélekért izgalmas sakkpartit vív a céllövöldés Sátánnal, Séner János, nyugalmazott pénztárnok pedig élete utolsó pillanatában Liszt Ferenc szellemével találkozik.
E novella-ötletek más művekben is fellelhetők, így például Bulgakov A Mester és Margaritá-jában, Puskin Mozart és Salieri-jében, vagy Weöres Sándor Holdbéli csónakos-ában. Baka István könyve azonban azt bizonyítja, hogy írója az ezekben felvett kérdésekről egyéni hangjával, egyéni látásmódjával még mindig tud újat mondani az olvasóknak. (Szépirodalmi)
(Könyvvilág, 1984. szeptember. 29. p.)
(K.E.)