Magasan trónol a hold fenn

Высока луна господня
   
Magasan trónol a hold fenn.
                        Néma táj.
Kimerültem én a csöndben
                        Máma már.

Körülöttem nem ugat fel
                        Senki még.
Telve búval, félelemmel
                        A vidék.

Üresek a fényes utcák,
                         Mind halott.
Nem hallik se lépés, hullt ág
                        Sem ropog.

Bajtól tartva, most a földet
                        Szagolom.
Idegen nyom szaga terjeng
                        Utamon.

Gyors léptektől fel nem ébred
                        A világ.
Kire várok, ellenség-e
                        Vagy barát?

Senki sincs, csak a hideg hold
                        S én magam.
Nem, nem bírom, – felvonítok
                        Hangosan.

Magasan trónol a hold a
                        Mennyeken.
Bú és sóvárgás kolonca
                        Szívemen.

Testvérek, a csend ma túl nagy,
                        Kelni kell.
Ugassunk és vonítsunk a
                        Holdra fel!

1905. február
_______________________

Fjodor Szologub verse,
fordította Baka István.

Az Orosz szimbolista költők Baka István fordításában című kötetből