Magasan trónol a hold fenn
Высока луна господня
Magasan trónol a hold fenn.
Néma táj.
Kimerültem én a csöndben
Máma már.
Körülöttem nem ugat fel
Senki még.
Telve búval, félelemmel
A vidék.
Üresek a fényes utcák,
Mind halott.
Nem hallik se lépés, hullt ág
Sem ropog.
Bajtól tartva, most a földet
Szagolom.
Idegen nyom szaga terjeng
Utamon.
Gyors léptektől fel nem ébred
A világ.
Kire várok, ellenség-e
Vagy barát?
Senki sincs, csak a hideg hold
S én magam.
Nem, nem bírom, – felvonítok
Hangosan.
Magasan trónol a hold a
Mennyeken.
Bú és sóvárgás kolonca
Szívemen.
Testvérek, a csend ma túl nagy,
Kelni kell.
Ugassunk és vonítsunk a
Holdra fel!
1905. február
_______________________
Fjodor Szologub verse,
fordította Baka István.
Az Orosz szimbolista költők Baka István fordításában című kötetből