Maszkabál
M. F. Likiardopulónak
Kapucinusnak a bólét
Bókkal ördög nyújtja át.
Issza azt a lángoló lét,
Ledobva kapucniját.
Karcsú ördög – bíbor atlasz –,
Italáért adomány:
Elragadja egy hatalmas,
Szenvedélyes pas d' Espagne.
Graciőz tánc; s ő fecsegve
Intrikál gondatlanul.
Úrnő vendéget vezet be,
Vendégnőt a háziúr.
Penge pendül, kőre koppan
Nyűtt nyelű kaszája már: –
A vendégnő csontja roppan,
Leple leng: ő a halál.
A vendég: a néma végzet,
Õ a tűzszin dominó –
Háziasszonya fölébe
Halott fővel hajoló.
S úrnő vendéget vezet be,
S vendégnőt a háziúr.
És a többi mind fecsegve
Intrikál gondatlanul.
Az ősz bástya női maszka
Korszázsa alá figyel.
Az apródot lengyel frajla
S mazurka hevíti fel.
Jól fésült a bakenbardja,
Boldog és illatot ont,
Frakkosan maga a gazda
Nyitja meg a kotillont.
Legyezővel a kezében
Úszik véle asszonya;
S moaréban, türkizkéken
Száll a pompás trén tova.
Egy komor hang zengve mondja:
„Ítéletetek halál”, –
S máris, messze elbolyongva,
A dominó valcert jár
Vendégnővel: sárga csonttal,
Aki nem más: a halál.
Váza roppan, kőre koppan
Nyűtt nyelű kaszája már.
Táncolnak a gyerekek mind.
Megfordul – nincs senki ott.
Csak taposhat a konfettin,
Mely pörögve rápotyog.
„Gonosz tréfák, gonosz maszkok”, –
Ezt suttogja és megáll.
A gonosz maszk ránk kacsintott,
S messzi, lenge táncba száll.
Vár. S oldalt a vágta folyhat, –
„Ítéletetek halál”, –
S az úrnő fölött suhoghat
A dominó – vészmadár.
Az ezüstös paszomány a
Pántlika fölött remeg;
Ám az egy atlaszruhásnak
Karján máris ellebeg.
Türkizkék szemében égve
Atlaszsál remeg-ragyog.
Hárfa sírt fel, s szenvedélye
Húrja mind elpattogott.
Lábát jó magasra dobva,
Járja taktusra a pas-t, –
Jár a bébi, s a sarokba
Néz, lesi a grand papát.
Jár a bébi, tüllje lobban,
Karcsu teste ring-rezeg.
És már az előcsarnokban
Jeges szörpöt töltenek.
Ez meg az a fényből éjbe,
A kijárathoz siet.
Fent a csillagok fehére;
Hintót hintóraj követ.
Bébi álma: grand papája,
Kéjenc-kétértelmű bók...
S rajzolnak köréje pas-kat
Könnyü lábu ámorok.
Ám a termek éj-terében,
Árnyék-némán surranó:
Véres tőrrel a kezében
Átfutott a dominó.
1908. július Szerebrjanij Kologyez
________________________
Andrej Belij verse,
fordította Baka István.
Az Orosz szimbolista költők Baka István fordításában című kötetből