Szepesi Attila versei

   
      Óbudai elégia

Hol az a város, Krúdy úr?
Lovas szánok téli utcán,
sikátorok vén banyával,
szikrás kovácsműhelyek?
Jégcsapokkal csendülő fák,
zug-jósdában kövér jósnők,
kajla kocsmák óborokkal,
kristálygömböt leskelő
guvadt-szemü latrok és
lányok, mindig táncra-készek,
kútra járó asszonyok.

Fönn a sirályvonulás,
fönn az újult vadmadár-raj:
lenn a torony páros gombja
függ az olajszín habon.

Toronyház lóg fellegig:
egymagában egész város,
ezer ablak, ezer ajtó,
ezer álcás idegen.
Hallik csak a tányércsörgés,
lépcsősorok ugatása,
bantu dobszó és gitár;
faliórán éji bim-bamm,
fogyó léptek jelbeszéde,
csukott ajtók jajszava...

Vissza sem jő, el se múlik
az a város, Krúdy úr.
Egy-egy arcot felidézek,
borisszát és békalányt,
gesztenyesütő anyót és
csihi-puhi szódáskocsist,
vándorcigányt, köszörűst.
Ez se jár itt, az se téved
vissza többé, hol a parkban
háromlábú eb vonít,
s mohos kövek horpaszára
hull a februári hó.

...Fönn a sirályvonulás,
fönn az újult vadmadár-raj:
lenn a torony páros gombja
függ az olajszín habon.

Toronyházi kőkalitka,
ahol versem körmölöm.
Feleségem félálomban
óg-móg tépett Biblián;
magam ülök setét zugban,
mint éj pókja ezüst hálón,
eltűnődöm régi könyvön,
szobor-arcon, kővirágon,
holnap-látók jelein:
ákombákom fényszögeken,
titok-rejtő csillagábrán.

...Lenn az utcán ének csendül:
hallom, ahogy két időben
diákcsapat tovalép.
Jobb kezükben fáklya lobog,
tavasz elé vonulnak.

Még sincs az a régi város;
el se múlik, vissza sem jő
soha többé, Krúdy úr!


      Téli sanzon
                        Petri Csathó Ferencnek

két kalapos balek a hídon
dohányfaló és versfaló
két óváros között a senki-
földjén míg fönn szakad a hó
dünnyögnek kezük zsebrevágva

már nincs szavuk az éjszakára
voltak pedig húrszaggató
süvölvény orfikus poéták
sirályokkal rikoltozó
kedvük rég elmaradt mögöttük

hová lettek a jelenések
a kettős kard a fényhozó?
előttük ködbe fúlt a város
alattuk jéghátú folyó
és arcukat a köd fölissza

utat és álmot rég elfeledve
csak bandukol a két fogyó-
szavú igric két ordas árnyék
Isten két nyugdíjas bohóca
míg varjakkal kering a hó

(Délmagyarország, 1991. dec. 30.)