Zarándok

Пилигрим
   
Ígéretét követve megy,
Rongyos, poros zarándokgönce,
Mezitláb, lázas – lépeget:
Egy hátra, két lépés előre.
S egyenletesen váltakozva,
Tűnik fel új s új messzeség,
Kifogyhatatlan, mint a búja, –
És Jeruzsálem messze még...
   
A vágy örök lázában égve,
Így halad az emberi nép,
Elérhetetlen messzeségbe,
Rejtélyes végzete felé.
S elébe sorsa egyre-egyre
Új s újabb gátakat emel,
S a zarándoktól messze-messze
Szentséges Jeruzsáleme.

1896. 7-12.
_______________________

Fjodor Szologub verse,
fordította Baka István.

Az Orosz szimbolista költők Baka István fordításában című kötetből