1867

1867
    
Az éji kert ölén, hol érik már a mangó,
      táncolja Miksa azt, mi majdan lesz a tangó.
Az árnyék bumerángja vissza-visszaringó,
      s mint hónaljban, a hő épp harminchat fokos.

Villog hol itt, hol ott a mellény hófehéren.
      Mint bonbon, olvad egy mulatt leány a kéjben,
szuszogva édesen a férfi édenében.
      Ahol kell – szőrös, ahol kell – sikos.

Az éji csend ölét a dzsungel árnya óvja,
      és Juarez, ki a progresszió motorja,
a peonoknak, kiknek nem volt két pesója
      se tán soha, az új puskákat osztja szét.

Závárzat kattan; egy kockás lapú füzetbe
      a fegyverszámokat Juarez feljegyezte.
S az ágon trópusi tarkán csücsült felette
      egy papagáj, és dalolt eképp:

A gőg, amely csupán a rózsákat szagolná,
      nem jobb, de tisztességesebb a honfi-póznál.
S ebből is, abból is vér, könny dagad folyóvá.
      Főként a trópuson, hol a halál is, ó,

úgy terjed, mint a légyrajokkal a ragály, és
      akár egy felkapott, új, kávéházi frázis,
és ahol háromszeműek a koponyák is,
      és mindegyikben – dús fűcsomó.

                                                        1975
_________________________________

(JOSZIF ALEKSZANDROVICS BRODSZKIJ: ÚJ ÉLET című kötetéből. Baka István fordítása.)