A boldogság útja

Hol az út a boldogság honába?
„Nem tudhatom, sose voltam boldog,
álmodtam csak – de a felhő tudja,
oly boldog-fehéren száll az égen.”

Felhő, hol van a boldogság útja?
Oly boldog-fehéren szállsz az égen.

„Nem tudhatom, sose voltam boldog,
álmodtam csak – ha a messzeség hív,
elindulok fénylőn, hófehéren,
s nem látsz többé –, de a szelek tudják,
a szeleknek csupa tánc az élet.”

Szelek, hol van a boldogság útja?
Hisz tinéktek csupa tánc az élet.

„Nem tudhatjuk, boldogok sose voltunk,
álmodtunk csak, bánatban tanyázunk,
bár a földet körbejártuk százszor,
nem találtuk –, de a nap tán tudja,
mindent meglát, boldogságtól fénylik.”

Nap, mutasd meg a boldogság útját!
Mindent meglátsz, boldogságtól fénylesz.

„Hogy mutatnám, sose voltam boldog,
álmodtam csak – évezredek óta
fényt árasztok mindenekre, én meg
vak vagyok –, de kérdezd meg a holdat,
mindent meglát, azt is, mit homály rejt.”

Hold, mutasd meg a boldogság útját!
Mindent meglátsz, azt is, mit homály rejt.

„Hogy mutatnám, sose voltam boldog,
éjhomályban keresem a múltat,
nem tudhatom –, de a lányom tudja,
az ő lelke titkoknak tudója.”

Hold, akkor hát add nekem a lányod!

„Kérd meg őt, ha futja bátorságod!”
Jaj, nem merem, fejem beleszédül.

 
Jan Rainis: Száll és ég s kihuny a csillag című kötetéből
Fordította: Baka István