A lélek születése

Alig eszméltél a létezésre,
már magad szeretnéd megmutatni;
bár körötted szürke még a hajnal.

Izgatott szived szavakra vágyik:
mélye fájdalmában lel reájuk,
szemed a virágból gyűjti őket.

Szavaid oly lomhán, mint a színméz
– virágédesség a bú-epében –
olvadnak nehéz, sötét arannyá.

Benne rejlik minden módozat még,
lélek él e néma költészetben,
lényegét más lelkekkel megosztva.

 
Jan Rainis: Száll és ég s kihuny a csillag című kötetéből
Fordította: Baka István