Áljának

Але

1.

Hová kerültünk – nem tudom.
Hisz itt se más a gond s az ének.
Már csak veled barátkozom!
Oly árvák lettünk mi tevéled!

S oly jó, hogy kettesben vagyunk –
senkink, se álmunk, menedékünk...
Két madár: virrad – s dalolunk,
két zarándok: világ az étkünk.

2.

És járjuk a templomokat
együtt – nagyokat s a sok aprót,
s a házakat – módosokat
s a sárba ragadt, kicsi viskót.

– Vedd meg, mama! – mondtad a Kreml
csipkéire régi napokban.
A Kreml hagyaték – a tied!
Fény- s kínom, aludj ma nyugodtan!

3.

S mint földben a fű gyökere
befonja barátin az ércet –
megnyílik a fény ürege
kettőzve ölében az égnek.

– Szibilla! Kezed minek oszt
ily sorsot a gyenge leánynak?
Hisz része örökre orosz...
Oroszhon, a berkenyeágak...

1918. augusztus 24.
________________________

(MARINA CVETAJEVA: A KIRÁLYNŐ VÉDELMÉRE című kötetéből. Baka István fordítása.)