Augusztus

Август
    
Még fények égnek a lombárnyas út felett,
De ágak rése közt némán dereng a kékség:
A játékos is így mosolyog és remeg,
S már lesni sem meri a kocka pördülését.
   
Függöny mögött a nap. A ködlő föld szinén
Lassan vonulnak el a hűlő vágyak, álmok...
A fülledt dáridó s a tegnapszülte fény
Elmúlt-kihunyt, s csupán az őszirózsa lángol...
   
Vagy gyászmenet halad fehéren, lombon át?
S megfakult koronák ívén tüzek lobognak
Remegve s kérdezik: „S te? mily sors vár reád?”
A temetőharang réznyelvén szólogatnak.
   
A játék végetért? elúszott a menet?
De megvilágosul a szívben mind, mit érzett:
Ó, hogy megértek én becéző meleget
S virágoskerteket, hol úr már az enyészet...
_______________________

Innokentyij Annyenszkij verse,
fordította Baka István.

Az Orosz szimbolista költők Baka István fordításában című kötetből