Ez Vallen-Koskiban esett meg
То было на Валлен-Коски
Ez Vallen-Koskiban esett meg,
Eső zuborgott szüntelen,
S a meredélyről deszkák estek,
Hulltak alá töméntelen.
Mi a dermesztő éj után csak
Vacogva ültünk, könnyesen,
S a vízbe rongybabát dobáltak,
Hogy jó mulatságunk legyen.
Úszott az ázó bábu ringva
A habzó vízesés felé,
Soká keringett-pörgött, mintha
Magát még visszaküzdené.
De tajték mindhiába nyalta
Élettelen, sovány kezét, –
Végzete megváltozhatatlan:
Új kínok ezre várja még.
Nézd, a morajló patakáron
Szófogadóan eluszott;
Mutatványáért jogos áron
A finn félrubelest kapott.
S a baba kirepült a kőre,
És a folyó tovább loholt...
Ez a komédia a szürke
Reggelen oly szomoru volt.
Maga a menny olyanná válhat,
S a tünde, játszó sugarak,
Hogy szívednek a bábu-bánat
A szívedénél súlyosabb.
Átérzel mindent, mint fa lombja,
S hogy él a szürke szikla is,
Barátod ő, s barátod hangja,
Mint gyerekhegedű, hamis.
S megérti szíved is, hogy véle
Csak rettegése született,
S magányosan, patak vizében
Sodródó bábuként lebeg...
_______________________
Innokentyij Annyenszkij verse,
fordította Baka István.
Az Orosz szimbolista költők Baka István fordításában című kötetből