Ez Vallen-Koskiban esett meg

То было на Валлен-Коски
   
Ez Vallen-Koskiban esett meg,
Eső zuborgott szüntelen,
S a meredélyről deszkák estek,
Hulltak alá töméntelen.

Mi a dermesztő éj után csak
Vacogva ültünk, könnyesen,
S a vízbe rongybabát dobáltak,
Hogy jó mulatságunk legyen.

Úszott az ázó bábu ringva
A habzó vízesés felé,
Soká keringett-pörgött, mintha
Magát még visszaküzdené.

De tajték mindhiába nyalta
Élettelen, sovány kezét, –
Végzete megváltozhatatlan:
Új kínok ezre várja még.

Nézd, a morajló patakáron
Szófogadóan eluszott;
Mutatványáért jogos áron
A finn félrubelest kapott.

S a baba kirepült a kőre,
És a folyó tovább loholt...
Ez a komédia a szürke
Reggelen oly szomoru volt.

Maga a menny olyanná válhat,
S a tünde, játszó sugarak,
Hogy szívednek a bábu-bánat
A szívedénél súlyosabb.

Átérzel mindent, mint fa lombja,
S hogy él a szürke szikla is,
Barátod ő, s barátod hangja,
Mint gyerekhegedű, hamis.

S megérti szíved is, hogy véle
Csak rettegése született,
S magányosan, patak vizében
Sodródó bábuként lebeg...
_______________________

Innokentyij Annyenszkij verse,
fordította Baka István.

Az Orosz szimbolista költők Baka István fordításában című kötetből