Azt hitted, mindennapi aljasság volt

Не так уж подло и не так уж просто

Azt hitted, mindennapi aljasság volt,
mit megtettél – nyugalmas álmodért.
Most menj! Én vérpadomnak magasából
bólintok majd feléd.

És meglepődve akkor veszed észre,
milyen hazug rágalmaid sora:
mit írtam én – a versem feketéje,
nem tintám bíbora.

1920. május 20. és 23. között
________________________

(MARINA CVETAJEVA: A KIRÁLYNŐ VÉDELMÉRE című kötetéből. Baka István fordítása.)