Bús őszi este volt

Осенний вечер был

                                      „Éj anélkül, akit fénylő
                                     Néven úgy hívtak: Leonóra.”
                                                              Edgar Poe

Bús őszi este volt. Eső üvegzajában
Gondoltam százszor át kínzó kérdésemet,
Midőn egy gentleman ködlő, hatalmas árnyban
Lépett szobámba. És mögötte borzas eb.

A vendégem leült a kandalló elébe,
Az eb meg elterült, mintegy követve őt.
Szólt udvariasan: „Sir, itt az idő, végre
Békéljen meg a Sors Géniusza előtt!”

„Ám ifju lázamat a vénség visszahozza...” –
Így kezdtem volna én... de félbeszakitott:
„Már megint ugyanaz: őrült Edgar s Leonóra.
Vissza semmi se tér. – Most mindent megtudott.”

És furcsa: életem vihar s pokol volt régen,
De most – ez este – , míg ott ült az idegen –
Az ő tárgyilagos, nyugodt tekintetében
Hirtelen egyszerübb lett az egész nekem...

Elment a gentleman. De ott maradt kutyája.
S ha bús vagyok, reám néz jóságos szeme,
És mintha mondaná, míg térdemen a lába:
Ideje volna, sir, már megbékülnie.

1912. november 2.

________________________

Alekszandr Blok verse,
fordította Baka István.

Az Orosz szimbolista költők Baka István fordításában című kötetből