S ifjonti lángjaid megint
S ifjonti lángjaid megint,
Elméd s erőid robbanása...
De boldogság nem volt – s ma sincs.
Bár nem maradt kétely se mára:
Járj végig vészes éveket,
Hol mindenütt veszélyek lesnek.
De hogyha épen érheted
A célt – csodákban is hihetsz te,
És végül is megérheted,
Nem is volt szükség boldogságra,
S fél-életed sem éri meg
Lelked elérhetetlen álma,
Hogy túlcsordult a peremén
Rajongásod költői kelyhe,
S egész világgal egybekelve,
Minden miénk már – s nem enyém, –
És csak szeliden mosolyogva
Idézi emlékezeted,
Mit gyermek-lényed álmodozva
Boldogságának nevezett.
1912. június 19.
________________________
Alekszandr Blok verse,
fordította Baka István.
Az Orosz szimbolista költők Baka István fordításában című kötetből