Déliához
Ó, Délia, te édes!
Szépem, sietve jöjj;
Az égen csillagfényes
Szerelmünk tündököl;
A hold is némán messze kószál;
Siess, eltűnt az Árgusod már,
S a nyoszolyán aludni dől.
A rejtező ligetnek
Csönd-sátora alatt,
Hol csermelyek csevegnek,
Ezüstös ár szalad,
És Filoméla énekelget,
Hajléka vár a szerelemnek
És holdfény-áradat.
Leplét az éji árnyhad
Szelíden ránk veti,
A liget alszik, s szállnak
Szerelmünk percei
Gyorsan, – perzselnek már a vágyak,
Siess, ó, Délia! ne várjak,
Siess, karom ölelni hí.