Déliához

К Делии

                  Ó, Délia, te édes!
                  Szépem, sietve jöjj;
                  Az égen csillagfényes
                  Szerelmünk tündököl;
A hold is némán messze kószál;
Siess, eltűnt az Árgusod már,
S a nyoszolyán aludni dől.

                  A rejtező ligetnek
                  Csönd-sátora alatt,
                  Hol csermelyek csevegnek,
                  Ezüstös ár szalad,
És Filoméla énekelget,
Hajléka vár a szerelemnek
És holdfény-áradat.

                  Leplét az éji árnyhad
                  Szelíden ránk veti,
                  A liget alszik, s szállnak
                  Szerelmünk percei
Gyorsan, – perzselnek már a vágyak,
Siess, ó, Délia! ne várjak,
Siess, karom ölelni hí.