Éji stanzák

Стансы ночи
   
Nem villódzik már az esti kertben
Napsugár az árnyas lomb között.
Benned minden édes-érthetetlen,
De szavadra emlékszem: „Jövök”.

Füst-sötét, de levegősebb-lágyabb,
Zsengébb vagy, mint serkenő levél.
Nem tudom, ki, de nagyon kivánhat,
Álom vagy, de nem tudom, kié.

Nem követnek pusztai lakodnak
Küszöbéig gyémántos tüzek,
De a violák úgy illatoznak!
S szőnyeget eléd terítenek.

Ez az éj is régi álomképem,
De nem én epedtem-vágytam itt:
Nyírfán csüggő lámpa üvegében
Gyertya lángolt, ontva könnyeit.
_______________________

Innokentyij Annyenszkij verse,
fordította Baka István.

Az Orosz szimbolista költők Baka István fordításában című kötetből