Életek

Жизни

1.

Orcáim pírját el nem ejted –
erős, mint szétáradt folyók!
Vadász vagy, én vadonba rejtett,
te hajsza, én futás vagyok.

A lelkem el nem ejted élve!
Hajszolva, szélvészként robog,
meggörbülve, eredbe tépve,
forró, arab sivatagok

vad méneként.

1924. december 25.

2.

A lelkem el nem ejted élve!
Elröppen tollpihealakban.
A dallamhallás jól itélte:
„Álnok” az „élnek” ríme gyakran.

Nem őslakos ötölte így ám!
Sajkád más partokhoz ereszd!
„Ólok” az „élek” ríme nyilván.
Fogd meg! szorítsd! – az élet ez.

Senyved a szennyes karikáktól
lóláb, a rozsda csontba mart!
Az élet késél, rajta táncol,
aki szeret.
                 – Hisz kést akart!

1924. december 28.
________________________

(MARINA CVETAJEVA: A KIRÁLYNŐ VÉDELMÉRE című kötetéből. Baka István fordítása.)