Ember és fájdalom

Emberi lélek, nyomorú lélek,
természettel egynek mért hiszed magad?
Emésztő kétely, kín és indulat
széttépnek téged, nyomorú lélek.

Tökéletesség, közöny a természet,
néki az ember s fájdalma minek?
Végtelenül szép, végtelen hideg,
a másvilágon ilyen tán az élet.

 
Jan Rainis: Száll és ég s kihuny a csillag című kötetéből
Fordította: Baka István