Fecskék

Ласточки

Legyen szemed – napon túl lásd az éjt,
hol nem dereng a gyulladt hold korongja.
Két fecske verdes, törne ég felé,
ablak előtt, gyerekhangon csipogva.

Az áttetsző, de kőkemény falat
nem döfhetik keresztül könnyü szárnnyal.
Nem röppenhetnek oda föl, szabad
kékségbe szív, se szárny nem juthat átal.

Amíg a véred el nem hullatod,
amíg szemedben földi könnyek égnek –
lélekké nem válsz. Várj és nézd, ahogy
éjt nem takarva áradnak a fények.

1921
_____________________________

Vlagyiszlav Hodaszevics: Mint sivatagban a délibábot című kötetéből. Baka István fordítása.