Folyóparti este

Zizegve fodrozódik,
reszket a lomha ár,
mint ajkadon a bú is
megrezzen s tovaszáll,
nincs nyoma már.

Mosolyog ajkad, ám a
szemed borús, sivár;
lelked epedve várja,
a keserű pohár
múlik-e már.

Míg ömlik még a könnyed,
nem múlik a pohár,
míg bútól fárad szíved,
nyugalmat nem talál,
jaj, soha már.

Még zizzen, fodrozódik,
reszket a lomha ár,
csitulva ringatózik,
s mire az éj leszáll,
nincs nyoma már.

 
Jan Rainis: Száll és ég s kihuny a csillag című kötetéből
Fordította: Baka István