Forró viaszt...
Forró viaszt csöpögtet
az égő gyertyasor.
A zápor epolettje
ezüstlik vállamon.
Hörgő agóniában
újborrá forr a must.
Múljon a múlt, ki bánja,
mindegy, mi váltja most.
Halálos rettenetben
szökellnek szarvasok,
De erdőn és berekben
sortűz dörög-ropog.
Futhat a vad – hiába,
golyók ütik szügyön.
Múljon a múlt, ki bánja,
hadd jöjjön, ami jön.
Valaki itt nem átall
rád lőni, napvilág,
és horgas, vad nyilával
az alkonyt verte át.
A zivatar dalában
a régi hangjegyek.
Múljon a múlt, ki bánja?
Legyen, ami lehet.
1972
(VLAGYIMIR VISZOCKIJ: A VÉGZET DALAI c. kötetéből. Baka István fordítása)