Huligándal
Éldegéltünk – én meg ő:
Keritőnk a temető.
Csontváz lett a cimborám,
Télen-nyáron járt hozzám.
Frász a váz, szelid szivem –
Sétaútunk cinterem.
Kacagva emlegetett
Vidám temetéseket: –
Koporsók után haladt,
Korsóként gurult a pap:
Szállt a tömjén füstje is.
Pohos volt a gyászkocsis.
„Szentek közt békére lelj!”
Testünk deszka nyomta el.
Éldegéltünk – ő meg én.
Tingli-tangli, könnyedén.
1906. július. Szerebrjanij Kologyez
________________________
Andrej Belij verse,
fordította Baka István.
Az Orosz szimbolista költők Baka István fordításában című kötetből