Élet

Жизнь

                                  V. I. Ivanovnak

Míg csak élek, előre haladhatok.
Megfordulni gyáván – nem lehet.
Látom lábnyomoktól koptatott,
Forró, porlepett ösvényemet!

Illatozva, esküvel ki hívogat,
Véle járni messzeségeket,
Hogy szellő-se-lengte nap, midőn a pór arat,
Ontsam áldozati véremet?

Fénysugár-kopják a keblemet
Szétszaggatták alkonyat tüzén.
Megitattak dörgő árral tengerek,
Aromás borok tömlőjeként.

Hogy dalol a zöld-vöröslő alkonyat, –
Szenvedélyre gyújtja szívemet!
Dermesztő esőknek széthasad
Fagy-kristálya a fejem felett.

Körben csak mezők – füves terek,
Bennük majd a békémet lelem:
Száraz szárak döfködjék a mellemet,
Kopjaként, ha közéjük esem!

1906. augusztus Szerebrjanij Kologyez

________________________

Andrej Belij verse,
fordította Baka István.

Az Orosz szimbolista költők Baka István fordításában című kötetből