Bacchanália

Бакханалия

Hozott egy tűzszinű khitónt
S dobozba zárt fekete maszkját.
A rózsák minden asztalon
Zöld szárukat lehajlitották.

Ivott-ivott és hallgatott,
Frakkján virult kaméliája,
Kiment, s az éjből ablakot
Rezegtetett meg hahotája –

Ott, – hol a párkányok felett
Már gyöngéd hajnalfény piroslott –,
A maszk mögé elrejtezett,
S bíbor köpenybe burkolózott,

Halottnak tettetvén magát...
Habzó pezsgő folyt a pohárba.
S véres koporsóját barát:
Két harlekin vitte a házba.

Arc-viasza előtt megállt
Mindkettő, keresztet vetettek, –
S egy fél-álarcot a lezárt
Koporsófedélre szegeztek.

Az egyikük gyászéneket
Visongott vékony hangu náddal.
Másik virággal fedte be,
Álmodozó kaméliákkal.

Az odatartott tálba, mint
A bor, tűzszínü harmat csordult,
Vaspálcával mellét amint
Átdöfte már a hosszuorrú.

1906. München

________________________

Andrej Belij verse,
fordította Baka István.

Az Orosz szimbolista költők Baka István fordításában című kötetből