Bacchanália
Hozott egy tűzszinű khitónt
S dobozba zárt fekete maszkját.
A rózsák minden asztalon
Zöld szárukat lehajlitották.
Ivott-ivott és hallgatott,
Frakkján virult kaméliája,
Kiment, s az éjből ablakot
Rezegtetett meg hahotája –
Ott, – hol a párkányok felett
Már gyöngéd hajnalfény piroslott –,
A maszk mögé elrejtezett,
S bíbor köpenybe burkolózott,
Halottnak tettetvén magát...
Habzó pezsgő folyt a pohárba.
S véres koporsóját barát:
Két harlekin vitte a házba.
Arc-viasza előtt megállt
Mindkettő, keresztet vetettek, –
S egy fél-álarcot a lezárt
Koporsófedélre szegeztek.
Az egyikük gyászéneket
Visongott vékony hangu náddal.
Másik virággal fedte be,
Álmodozó kaméliákkal.
Az odatartott tálba, mint
A bor, tűzszínü harmat csordult,
Vaspálcával mellét amint
Átdöfte már a hosszuorrú.
1906. München
________________________
Andrej Belij verse,
fordította Baka István.
Az Orosz szimbolista költők Baka István fordításában című kötetből