Hullj le, védd meg, színevesztett függönyöm
Hullj le, védd meg, színevesztett függönyöm,
Hervadt gerániumaimat!
Múlj, cigányos élet, elhazudt öröm,
Zárd le, oltsd ki szemsugaradat!
Sztyeppi árvalányhajjal te, életem,
Csinosítottad hitvány zugom?
Vagy te, éltem, álmom mélyes-mélyiben
Zöld boroddal mérgeztél vajon?
Mint cigánylány, hímezett kendőivel,
Úgy terültél énelőttem el,
Jaj, hajadnak kékes-éjlő fürtjivel,
Jaj, viharzó vágy tüzeivel!
Ájulásomban mit is zokogtam én,
Mily nem evilági szavakat?
Nem tudhattam, mint ki nincs eszméletén,
Mint kit elfogott a kábulat...
Felperzselték fűvel ékes sztyeppemet,
Nincs se út, se csillag, sem parázs...
S bárkit csókolgattam – nézd el vétkemet,
Választottad lettem, – megbocsáss...
1908. december 30.
________________________
Alekszandr Blok verse,
fordította Baka István.
Az Orosz szimbolista költők Baka István fordításában című kötetből