Szeptember

Сентябрь

(a Versek Csehországhoz ciklusból)

Terített és tágas
táj. Csak egy a bánat:
mért nincsen cseh tenger?
Lett mára cseh tenger

könnyből: só se kéne
évekig beléje!
Háromszáz év rabság,
csak húsz év szabadság.

Nem henye, de dolgos,
istenáldott, szorgos.
Húsz esztendő fénye,
húsz év – büszke lépte

mindenkinek végre:
világ mezejére.
Háromszáz év rabság,
csak húsz év szabadság –

mindenkinek. Házat,
játékot, tudást ad
mindenkinek. Munkát –
csak végezze dolgát.

Mezőn, iskolában –
nézd! – mily haladás van!
Háromszáz év rabság,
csak húsz év szabadság.

Ti bizonyítsátok,
csehföldi barátok:
bőséggel vetettek,
bőven épitettek.

Húsz esztendőt élt meg
(de még azt se végig!).
Mennyi volt az ének,
mily sok eszme ért itt!

Kíntól szürke árja,
felnyög a Vltáva:
– Háromszáz év rabság,
csak húsz év szabadság.

Sziklás meredélyre
sasként telepedve –
mi történt tevéled,
cseh földem, cseh mennyem?

Hegyed lefaragták,
vized elragadták...
... Háromszáz év rabság,
csak húsz év szabadság.

Boldogság szövődött
falvaidban tarkán.
Rád mi szörnyüség jött,
kétfarkú oroszlán?

Rókák megrabolták
erdeid bozontját!
Háromszáz év rabság,
csak húsz év szabadság!

Hallgass minden fáddal,
erdő, s te, Vltáva!
Dühödt oroszlánok
lesznek majd a szlávok.

Csak egy óra – nem több! –
adatik a bajra!
Rabság-éjből feljön
szabadságod napja!

1938. november 12.
________________________

(MARINA CVETAJEVA: A KIRÁLYNŐ VÉDELMÉRE című kötetéből. Baka István fordítása.)