Az „Instrukció a letartóztatottaknak" ciklusból

Fekruárban
В феврале

Februárban messze a tavasz,
mivel ott, a hónapvégi pusztán,
a fehérség oly tere havaz,
hogy a hófúvás is megvakul tán.
S ütésektől házak fala döng,
s reszket, mint liget, lombvesztve-félve,
mely fölött a téli szél dühöng,
s hajfürtökké őszül hófehére.

                                Börtön, 1964. február 15.


A faluban az Isten...
В деревне Бог...

A faluban az Isten nem bújik
minden sarokba, ám mindenhol ott van.
Tetőket szentel, nők fazekait,
s az ajtót tisztesen felére osztja.
Jól él a falun. Minden szombaton,
vaslábasában fortyogtatva lencsét,
táncol a tűzben, és álmatagon,
mint szemtanúra, rád kacsint a szentség.
Sövényt kerít, vadóc erdészhez ád
hamvas szüzet, s csupán tréfából óva
intézi el, hogy soha vadkacsát
el ne trafáljon a vadász golyója.
Hogy mindez látható s figyelhető,
fülelve őszi sípok füttyszavára,
az egyetlen kegy, melyet kaphat ő:
a falu egyetlen ateistája.

                                        1964
_________________________________

(JOSZIF ALEKSZANDROVICS BRODSZKIJ: ÚJ ÉLET című kötetéből. Baka István fordítása.)