Jaj, elhagyom most...

Ах, покидаю я Александрию...

Jaj, elhagyom most Alekszandriát,
s nem láthatom viszont sokáig!
Látom Ciprust, az Istennõnek kedvest,
látom majd Thiroszt, Ephészoszt és Szmirnát,
látom Athént – az ifjúságom álmát,
Korinthoszt és a távoli Bizáncot
és minden vágyam koronáját,
minden törekvésemnek célját –
meglátom a hatalmas Rómát! –
Mindent láthatok én, csak tégedet nem!

Jaj, el kell hagynom téged, örömem,
s nem láthatlak viszont soká-soká!
Sokféle szépség tárul majd elém,
sokféle szempárba feledkezem,
sokféle ajkat csókol majd az ajkam,
sokféle fürtöt simogat kezem,
sok-sok nevet fogok suttogni boldog
légyottra várva, sokféle ligetben.
Mindent láthatok én, csak tégedet nem!

1905-1908.

________________________

Mihail Kuzmin verse,
fordította Baka István.

Az Orosz szimbolista költők Baka István fordításában című kötetből