Ó, szív, ne sírj szünetlenül

Смирись, о сердце, не ропщи

Ó, szív, ne sírj szünetlenül:
Alázatos kavics se kérdi,
Parittyából hová repül,
S olvad a hó, napfény ha éri.
A nyíl hegye se kérdi meg,
Miért itatta át a méreg;
S miért zaklatná szívemet:
E vágyak tieid? enyémek?
Miféle célba száll a kő?
Barátot, ellenséget ér el,
Vagy hullta csak kihalt mező, –
Egykedvüen fogadom én el.
A bölcs íjász akarta ezt,
Aki ha int, a fagy fölenged,
S a seb? nem oly nehéz a seb
Alázatos tekintetemnek.

________________________

Mihail Kuzmin verse,
fordította Baka István.

Az Orosz szimbolista költők Baka István fordításában című kötetből