Július közepén
Prieš liepos vidurį
Mily későn nyitnak itt a kávéházak,
S mily friss a nedves újság illata!
Borisz Paszternak
Július közepén üres már Párizs.
Egyetlen telefon se válaszol,
Vagy ha igen, idegen hangon közli,
Hogy tavaly óta változott a szám
Egy csöppet. Ám a szépszavú szalag
Új rejtjelét eltitkolja előled.
Hisz már amúgyis épp elég, amit tudsz:
Mondjuk, biztos vagy abban, hogy a sarkon
Túl látható a mállott Place des Vosges,
Udvarban szárnyas géniusz, s a balkon
S minden veszélyes boltozat alá-
Dúcolva, mint Užupisban. Egy álmos
Munkás a járdát vési. Fecske röpte
A forró levegőre rajzol arcot,
Mely annyira marad meg a tudatban,
Akár a többi arc. Motor köhécsel,
Majd csengés hallik és káromkodás.
*
A rakpart, mint a lépesméz, meleg.
Sikátorokban tollseprű-akácok.
Mint erdei tisztás fölött: felhő. Az őrült
Tour Montparnasse. Oly délidő, amely
Valójában nem is lehetne tán.
*
„Ha jól emlékszem, néked más üresség
Rendeltetett. Miért nem abba nősz
Bele?” A téren léptek távolodnak,
S harang visszhangja száll a Szajna partján.
„Lesz még miről beszélgetnünk? Ime
A kávéházak, lágy pihék a légben,
Amikről tudtál, bár nem láttad őket.
Nyilván a vaksors adományai
Neked, ki térkép-hasadékban élsz,
A naptár túlfelén.”
A Notre-Dame
Kőtömbjei a vártnál közelibbek:
Látom, ahogy lábam alatt a vízen
Lassúdan-szürkén úsznak most felém,
Az épülettől elszakadva.
„Látom,
Igyekszel. Mégis mi marad neked?
Itt más az akusztika is.”
Csalódtam,
Ez nem a Notre-Dame.
„Te fogsz egyébként
Megváltozni hamarosan. A csönd
A kagylóban, a gesztenyék, az utcák
Elvégzik ezt helyetted, bár – tudom –
Megpróbálsz mindent. S végül belefáradsz.
A varjak, ingovány barakkjai,
Buckák, szögesdrót, a csizmacsikorgás
Újságpetitté lényegülnek úgyis,
Fellobbanásokká a tudatodban,
Még kevésbé lesznek reálisak,
Mint te magad, bár kétes vagy te is.”
A Bastille-tér, özönlik rá a napfény.
Ár ellen úsztam hát.
„Hozzáteszek
Egy apróságot még. Hogy nincs remény.
Van, ami a reménynél fontosabb.”
(Tomas Venclova MONDJÁTOK MEG FORTINBRASNAK című kötetéből
Fordította: Baka István)
Mily későn nyitnak itt a kávéházak,
S mily friss a nedves újság illata!
Borisz Paszternak
Július közepén üres már Párizs.
Egyetlen telefon se válaszol,
Vagy ha igen, idegen hangon közli,
Hogy tavaly óta változott a szám
Egy csöppet. Ám a szépszavú szalag
Új rejtjelét eltitkolja előled.
Hisz már amúgyis épp elég, amit tudsz:
Mondjuk, biztos vagy abban, hogy a sarkon
Túl látható a mállott Place des Vosges,
Udvarban szárnyas géniusz, s a balkon
S minden veszélyes boltozat alá-
Dúcolva, mint Užupisban. Egy álmos
Munkás a járdát vési. Fecske röpte
A forró levegőre rajzol arcot,
Mely annyira marad meg a tudatban,
Akár a többi arc. Motor köhécsel,
Majd csengés hallik és káromkodás.
*
A rakpart, mint a lépesméz, meleg.
Sikátorokban tollseprű-akácok.
Mint erdei tisztás fölött: felhő. Az őrült
Tour Montparnasse. Oly délidő, amely
Valójában nem is lehetne tán.
*
„Ha jól emlékszem, néked más üresség
Rendeltetett. Miért nem abba nősz
Bele?” A téren léptek távolodnak,
S harang visszhangja száll a Szajna partján.
„Lesz még miről beszélgetnünk? Ime
A kávéházak, lágy pihék a légben,
Amikről tudtál, bár nem láttad őket.
Nyilván a vaksors adományai
Neked, ki térkép-hasadékban élsz,
A naptár túlfelén.”
A Notre-Dame
Kőtömbjei a vártnál közelibbek:
Látom, ahogy lábam alatt a vízen
Lassúdan-szürkén úsznak most felém,
Az épülettől elszakadva.
„Látom,
Igyekszel. Mégis mi marad neked?
Itt más az akusztika is.”
Csalódtam,
Ez nem a Notre-Dame.
„Te fogsz egyébként
Megváltozni hamarosan. A csönd
A kagylóban, a gesztenyék, az utcák
Elvégzik ezt helyetted, bár – tudom –
Megpróbálsz mindent. S végül belefáradsz.
A varjak, ingovány barakkjai,
Buckák, szögesdrót, a csizmacsikorgás
Újságpetitté lényegülnek úgyis,
Fellobbanásokká a tudatodban,
Még kevésbé lesznek reálisak,
Mint te magad, bár kétes vagy te is.”
A Bastille-tér, özönlik rá a napfény.
Ár ellen úsztam hát.
„Hozzáteszek
Egy apróságot még. Hogy nincs remény.
Van, ami a reménynél fontosabb.”
(Tomas Venclova MONDJÁTOK MEG FORTINBRASNAK című kötetéből
Fordította: Baka István)