Káin utódai

Потомки Каина
   
Nem hazudott a bús-szigoru szellem,
Kinek a hajnalcsillag ad nevet,
Mondván: „Ezen gyümölcstől istenek
Lesztek, s mit számít büntetés a mennyben.”
   
Ifjaknak megnyílt minden út a térben,
Az agg tilos dologba foghatott,
A szűz érett gyümölcsöket kapott,
És egyszarvú bújt hozzá hófehéren.
   
De mért hajlunk meg elgyengülve mi,
És hisszük, elfelejtett Valaki,
A hajdani kísértéstől riadtan,
   
Ha akaratlanul két gyenge ágat,
Fűszálat, két botocskát, zsenge szárat
Egy kéz egymásra tesz kereszt alakban?

________________________________

(A NYIKOLAJ GUMILJOV VERSEI című kötetből. Baka István fordítása.)