Kert

Сад

Mert láz gyaláz, mert
létem pokol ma,
küldj nékem kertet
öregkoromra!

Öregkoromra,
bajoktól oldva:
sok gürcölésért,
sok görcsös évért.

Vén eb koromra
küldd ezt a kincset:
vérem se forr, ha
hűsíti kerted.

Én, szökevény,
e kertbe lépjek:
hol nincs remény,
se arc, se lélek.

Kert: be se járod!
Kert: sose látod!
Kert: se kacaj!
Kert: se zsivaj!

Se-szem, se-fül-
kertet küldj nékem:
se menny felül
s lélek se légyen!

Mondd hát: – Kitelt a kín – fogadd
e kertet, mint magányodat!
(De kívül állj te, nélkülem!)
Kertedben csak magány terem.

Sok kínon túl e kert kijárt...
– Túlkert? Vagy tán a túlvilág? –
Öregkoromra küldheted –
oldozd fel véle lelkemet!

1934. október 1.
________________________

(MARINA CVETAJEVA: A KIRÁLYNŐ VÉDELMÉRE című kötetéből. Baka István fordítása.)